Pontosítás


A rézvörös őzlábgomba Leucoagaricus americanus pár napja még zsenge gombaként nem mutatta egyértelműen azonosítójegyeit, így a bébi termőtesteket piruló őzlábgombának véltem. Ha láttok egy gombát, 99% eséllyel valamelyik gyakori faj lesz, és csak 1% ad meglepetést. Tehát logikus a gyakori fajok felől megközelíteni a bizonytalan kilétű termőtestet, de erősen javasolt visszanézni, és az érett termőtest alapján pontosítani a határozást. Így tettem ma, és meglátva a hősokkot kapott gombákat, egyből tudtam, hogy kivételesen az 1% lepett meg.
A rézvörös őzlábgomba ritkább mint a piruló őzlábgomba. Ez egy szerencsés találat.

Francia gombás bélyeg


Van egy kiváló, bőséges anyaggal feltöltött, gombás bélyegeket bemutató oldal a hálón, amit régóta ismerek. Néha szemezgetek róla, mert kedvelem a gombás illusztrációkat. Most egy 87-es francia bélyegsorozatot választottam, hogy kedveskedjek a blogom francia látogatóinak. Mostanában a hazai gombakedvelőket megelőzték a franciák a statisztikában. Ennek okozója egyetlen lelkes gombász is lehet, aki a majd 1500 bejegyzést végignézi.
Akkor jöjjenek a gombák a bélyegekről. Érdekes válogatás. Ami elsőnek feltűnik, hogy nincs köztük kalaposgomba Agaricales rend. Pedig ez a legtöbb nemzetséget tartalmazó rend. Balról jobbra Boletales, Gomphales, Pezizales és Russulales rendek egy-egy képviselője látható. A Pezizales a tömlősgombák törzsébe tartozik, tehát a hegyes kucsmagomba Morchella conica egyből szembetűnik. Ráadásul ez egy tavasszal termő, 20 perc főzés után ehető gomba. Nagyon finom. A jobb szélen látható varashátú galambgomba Russula virescens szintén jó, ehető gomba, amit könnyű felismerni mentazöld, felrepedező kalapbőréről, kemény, pattanva törő fehér húsáról. Igazi nyári gomba, a meleg-esős időszakot kedveli. A bal szélen lévő kékesedő tinóru Gyroporus cyanescens szintén a könnyebben felismerhető fajok közé tartozik: sárgás, gyapjas kalapú termőteste, aminek üreges a tönkje és megsértve mindenhol kékül csak rá jellemző. A negyedik gomba annyira egyedi megjelenésű, hogy nincs hozzá hasonló és elég érdekes a rokonsága is, rokonai a korallgombák Ramaria spp. és a papsapka csupasz-álpöfeteg
Gautieria morchelliformis. A disznófülgomba Gomphus clavatus az érintetlen hegyi erdők lakója, amik viszont egyre kisebb területre szorulnak vissza, így a gomba élőhelyvesztés miatt egyre ritkább. Ezért hazánkban védett. Eszmei értéke egy termőtestének 10000 Ft.

Valószínűleg a gombák egyedisége volt a szempont a bélyegsorozat tervezésekor. Ez jól sikerült, mert tényleg mind a négyen érdekesek. 

Kápolna tölgy

A Kápolna tölgy Le Chêne Chapelle Franciaország legöregebb fája lehet a 800 évével, amit szokás a nagyon öreg tölgyeknél mindig mindenhol 1000 évre kerekíteni. Tehát nyugodtan mondhatjuk ezer évesnek, még ha nincs is annyi. Bár laikus szemmel nézve oly mindegy a kora, mert lenyűgöző törzskörméretű, szemmel láthatóan vénségesen vén fa, amiben két kápolna is van, egy a törzs nagy odvában és egy kisebb felette. Mindkettő Szűz Máriának van szentelve. A különös tölgy Allouville-Bellefosse település nevezetessége. Sajnos egyre rosszabb állapotban van. Nem éri meg az ezer évet.

Megjegyzés: A kép a Google Maps utcanézetéből származik.

Amerikából jött

A "barázdálttönkű tinóru" Aureoboletus projectellus Amerika északi részén Mexikótól Kanadáig gyakori gomba. A Pinus nemzetség fajaival él együtt. Jellegzetes tulajdonsága, hosszú, mélyen barázdált tönkje. Ilyen tönkje egyetlen egy általam ismert európai tinórunak sincs. Termőrétege sárga-olívsárga, nyomásra nem kékül, ahogy húsa sem. A mi szép és ritka aranybélésű tinórunk A. gentilis rokona. Erre a rokoni kapcsolatra csak 2015-ben derült fény, amikor a filogenetikai vizsgálat pontosította a rendszertani helyét. Érdekes, hogy az aranybélésű inkább tölgyekkel Quercus spp. társul, míg az A. projectellus kéttűs fenyőkkel.
Bár amerikai gombafaj, de megjelent Európában is. 2011-ben jelezték először Litvániából. Szerintem előbb-utóbb lesz hazai adata is. Lettországban 2014-ben az év gombája volt mint 2013-ban megtalált észak-amerikai jövevényfaj. 


Megjegyzés: A kép eredeti helyén további fotók vannak a fajról.

A (nem) védett lápért

A Nevesincs tó Budapest 15. kerületének, Rákospalotának titkos gyöngyszeme, amiről én is csak ma szereztem tudomást az Index egyik videójából, amit erősen javaslok megtekintésre.
Minden vízi világgal kapcsolatos hírre felkapom a fejemet, mert szűkebb szülőföldemen valamikor a víz volt az úr, erre utal a Sárrét nevű tájegységünk, de a folyószabályozással eltűnt, és vele a természet java része.
A videóban szerepel, és ez valóban fontos tudnivaló, hogy minden láp védett hazánkban, és a rákospalotai egyértelműen az, csak néhány pénzéhes kurafi szándékosan hazudja szántónak, hogy be lehessen építeni. Milyen ember, aki a valóságot valami másnak mondja? Egyértelműen gonosz és csaló. Egyébként ez jellemző az egész kormányra, a hanyatló ország erős és büszke... Ja, tessék szépen kipróbálni közpénz vámpír helyett a tisztes polgár életét, egyből pofa leszakadna... A pénzéhség mindennél erősebb, a józan ész valahol egy sötét sarokban zokog, és a természet elveszik, az igazi öröksége gyermekeinknek.
Gondolom, most félrenézel, nem a te dolgod, sok a munkád. Akkor minek alapítottál családot, ha nem érdekel a természet, ami nélkül nem élhet fajunk? Sose fogom megérteni a totális érdektelenséget az éltető természet iránt. Még egy ilyen önsorsrontó fajt! És állítólag mi vagyunk az értelmes ember... Aha.
Tehát ha rákospalotai vagy, állj a Nevesincs tavat védelmező civil csoport mellé és ne hagyd veszni a kerületed természeti értékét! 


Megjegyzés: A kép mozaik felső része és a közepe Google Maps-ból származik, az alsó a második katonai felmérésből vett részlet.

Helyzetjelentés

Pár napja még a GFS olyan szépen adta a hónap másik felére a lehűlést és az esőt, hogy könnyek szöktek a szemembe a meghatottságtól. Mostanra teljesen más időt jelez, a nyaralók álmát: napsütést, 30 Celsius fok feletti meleget. A nyaralók mellett még a borászok is mosolyognak, csak a gombász érzi elárulva magát és kifosztva. A gombászós fórumok sem pörögnek. Majdnem teljes nihil. A legkitartóbbak tartják a lelket a többiekben, például én, Gombamánia. Ma sem tettem másként, végigmentem a városi gombászösvényemen, megnéztem a biztos gomba lakcímeket és találtam pár termő fajt. Illetve előkerült egy új lakó, a piruló őzlábgomba* Chlorophyllum rachodes, ami a bejegyzés képén látható. Friss mobilos fotó. A városi gombászösvényemen még láttam nyár-fagombát, áltriflát, nemezestinórut és egy csálén nőtt nyári laskagombát, aminek kilétében nem vagyok biztos. Túl furán nőtt ki. Még egyszer meg kell néznem. Ha tényleg laska, akkor ő is új lakó.
Nálunk hétvégén egészen jó eső volt. A talaj felső 20 centije átázott. A fás élőhelyeken, amik jobban tartják a nedvességet a héten lehetnek kellemes meglepetések. Érdemes szinte naponta ellenőrizni a tuti helyeket, hogy ne maradj le a finomságról. Igen, a linken túlérett óriás pöfetegek láthatók.
Valószínűleg csütörtökön körülnézek külterületi gombászösvényemen is. Aztán 19-én hegyvidékre megyek a csapattal.
Szeptember elsejével kezdődik a meteorológiai ősz, a csillagászati pedig az őszi napéjegyenlőséggel, ami 22-én lesz. Kíváncsian várom mindkét időpontot. Aztán jöjjenek a csendes esők!


*Lásd: Pontosítás

Gomba gombának farkasa 13.


A Mycogone rosea fotójára a régebbi képeim böngészése közben akadtam rá. Ez a tömlősgomba, köznapi nevén penész, a galócákra szakosodott, meleg-párás időben gyorsan ellepi a termőtesteket.
A Hypocreaceae családba több gombán tenyésző nemzetség is tartozik. Penészes gombát semmiképpen se vegyél fel és ne fogyaszd el!


Kapcsolódó bejegyzések:
Podostroma cornu-damae
Hypomyces chrysospermus 
Peckiella deformans
Hypomyces lactifluorum
Trichoderma harzianum

Pósteleki főzőcske 2017.08.12.

Gombát vallatok 8.

A sárga enyvescsészegomba Guepiniopsis buccina a szerdai túra során került a szemem elé egy csodálatos patakvölgyben. Az apróságot az élénk színe miatt vettem észre. Lecsíptem pár darab termőtestet és papírzsepire rakva szemléltem, hogy mi lehet? Ismerős volt az állaga, a kinézete. Kapart a memóriám, hogy miért olyan ismerős? Hazahoztam, megvallattam. Amikor megláttam a kavargó hifáit, ismerősnek véltem a látványt. Szerencsémre pár napja vizsgáltam a Vigyázó-hegységben gyűjtött narancsvörös kocsonyásgombát Guepinia helvelloides, amiről még nem raktam ki a vallatós bejegyzést.
A sárga apróságnak valamelyik fura állagú bazídiumos gombának kell lennie, ismertem fel. Ezután célirányosan keresgéltem a furcsaságok között és hamar a szemem elé került a gombámra nagyon hasonlító jószágot megörökítő fotó. Megnéztem a faj nevét, és onnan kerestem tovább mikroszkopikus képeket. És azonosítva is lett. Viszonylag gyorsan sikerült nevet találni neki, de nem minden gomba ilyen egyszerű eset! Oh, lesznek itt fejvakargatós, napokon át tartó, kudarcba fulladó vallatások is. Vannak olyan közeli fajok a bazídiumosok között, amiket csak a génjeik árulnak el. Szabad szemes és mikroszkopikus tulajdonságaikban is mint ha egymás tükörképei lennének. Ott megáll a középszinten tartózkodó gombász tudománya, és átadja a terepet a filogenetika mestereinek.

Mik vannak: szimbiózis másként

A Boletinellus merulioides egy becsületes tinórunak néz ki, ami békésen növesztgeti termőtesteit Észak-Amerikában kőrisfák alatt. Oké, ez fura, kőrisfák alatt? Sose szoktam említeni a Fraxinus nemzetséget a gyökérkapcsolt gombák kapcsán. Jó meglátás, mert a kőrisek nem is társulnak a jó gombákkal. Szegényeknek csak károsító gombáik vannak, és közvetve ezek közé tartozik jelen cikkem főszereplője is. Akkor mit keres a címben a szimbiózis kifejezés, ami a kölcsönösen támogató viszonyt jelenti eltérő élőlények között? Ez a trükkös gomba a kőrisfa gyökérzetét szívogató tetű fajjal Meliarhizophagus fraxinifolii él együtt. Szkleróciumokat hoz létre, de nem tartaléktápanyag miatt. Ezek üregesek, és bennük laknak a tetvek. Hasznos tudnivaló, hogy a tetű nem igazán szív, mert akkora a nyomás a fa szállítónyalábjaiban, hogy árad az éltető nedű a tetvekbe. Olyan tömény a cukros lé, hogy a fölösleges cukrot folyamatosan ürítik. Ez pedig annyira finom, hogy nemcsak a hangyák rajonganak érte. A gomba a bonyolult gyökérkapcsolt viszony ellenére jut hozzá az értékes táplálékhoz. Talán jóval egyszerűbb a tetveknek otthon létrehozni mint kilincselni a fánál, hogy legyünk barátok?

Megjegyzés: A képet innen vettem.

Gombát vallatok 7.


A bűzlő nemezestrifla Stephensia bombycina nem adta könnyen magát. Tényleg vallatnom kellett, hogy valami információhoz jussak vele kapcsolatban. Azért két jellegzetes tulajdonsága segítségemre volt, a külső burkának "szőrözöttsége" és éretten ütős szaga, ami egyszerre kellemes és elviselhetetlenül kellemetlen. Pénteken kaptam feladványként szarvasgombász ismerősömtől. Jó gomba volt, mert megdolgoztatott. Csak vasárnapra határoztam meg.

Póstelek 2017.08.04.

Mindent hasznosítanak 3.


Az Onygena equina egy apró termőtestet növesztő tömlősgomba, ami a keratin lebontására állt rá. Ez aztán a meglepő választás, mert ki gondolná, hogy ennivaló lehet a szaru? Ennek a kis gombának és nemzetsége többi fajának, mégis a keratin a tápláléka. 

Megjegyzés: A képet innen vettem.

Gombásznap gyerekeknek 2017.08.03.

Gombákkal a világ körül 32.


A Laccaria trullissata a pénzecskegombák nemzetségének homokdűne lakó faja. Sajnos nálunk nem él, élő tanulmányozásához Amerikába kell utazni. A Keleti part mentén a Nagy-tavaktól Floridáig található meg. A rokonaihoz hasonlóan gyökérkapcsolt, leginkább fenyőkkel, a Pinus nemzetség helyi fajaival él együtt. A ritkán álló, vastag, lila lemezei és fehér spórapora, valamint bemélyedő kalapja az élőhelyével együtt elég jellegzetessé teszi.

Megjegyzés: A képet innen vettem.

Reggeli virtuális gombászat


A berber homoktrifla vagy arab szarvasgomba Terfezia arenaria szakszerű gyűjtése látható a két évvel korábbi videón, amit véletlenül találtam homoki gombák után kutatva. Itt van az év legerősebb hőhulláma és egyből a sivatagi gombák jutnak eszembe.
A Terfezia nemzetségről jó ideje tudok, és szívesen gondolok rá. Bár hazai előfordulásáról nincs információm. Egyelőre hazánktól délebbre élnek és teremnek a homoktriflák, például Spanyolországban.
A videó főszereplője tavaszi termőidejű. Enyhe és esős tél után növeszti termőtesteit növényi partnere közelében, ami a sárga-sötét foltos közepű virág, a Tuberaria guttata. Ez egy szuharféle, amely család több fajával szívesen társulnak a gombák.
A Tuber nemzetség szarvasgombáival ellentétben, amik inkább fűszerek, a Terfezia triflákat magas tápanyagtartalmuk és jó, édes ízük miatt zöldségként fogyasztják.

Augusztus

2017 nyolcadik hónapja kezdődött el, régi nevein Kisasszony hava, Nyárutó, Új kenyér hava. Idén igazán kitesz magáért mint Nyárutó, mert első hetén igen magasra szökik a hőmérséklet, szaharai forróság tölti ki a Kárpát-medencét. Megdőlhet a helyi meleg rekord, ami 41,7 Celsius fok. Annyi a szerencsénk, hogy alacsony nedvességtartalmú a levegő, így nem lesz annyira elviselhetetlen a hőség. Persze ettől még kimerítő és gyötrő lesz, de túlélhető.
Sajnos az idei év még mindig nagyon száraz, a Nap felperzselte a kígyósi pusztát, amiről a madarak zöme elvándorolt. Őszies színek uralják a tájat, ami lehangoló. Ezért csináltam üde zöld hátterű naptárlapot, amire az Alföld vargányáját raktam. Mindkét kép saját fotó. A háttérben lévőt a tavalyi mályvádi túrán lőttem. A nyárfa-érdestinórut pár napja, 27-én Pósteleken fotóztam le. A szárazság ellenére a kevés záporeső itt-ott előcsalta a gombákat. Ha nem jönne a forróság, akkor lehetett volna egy szerény termőhulláma a kedvenceinknek. Ebből semmi sem lesz. A légköri aszály és a forróság minden gombát sokkol. Talán a magasabb hegyekben jobb a helyzet. Augusztus 18-23. között lesz az erdélyi László Kálmán Gombászegyesület tábora a Keleti-Kárpátok déli részén, amire azonban már minden hely elkelt. Erre a rendezvényre mindig érdemes hónapokkal korábban jelentkezni.

Júliushoz kapcsolódik még, hogy a hónap utolsó hétvégéjén sikeresen lezajlott a IX. Zempléni Gombafesztivál, aminek keretében a helyszínre érkezett kb. 100 gombász több mint 300 fajt gyűjtött össze, amiből 230-at sikerült helyben meghatározni. Talán az év legfajgazdagabb gombász eseménye volt.
Az őszben reménykedek. Ha időben megjönnek az esők, már októberben sok gomba kint lesz. Egy szakembernek mindig rossz, ha nem foglalkozhat élete értelmével, mert valami komoly akadály állja útját. Ami jelen esetben a szárazság.

Azonban a nehézség ellenére lesznek helyben és az országban is gombász programok. Az utóbbiakról ITT tudsz tájékozódni.
Augusztus 3-án gombásznapot tartok gyerekeknek a Körös Klub Természetvédő Egyesületnél. 
12-én a hőhullám után felmegyünk a hegyek közé.
19-én összegyűlünk Pósteleken grillezni. 
26-án pedig Mályvád 25, amikor körbejárjuk az egykori nagy erdőnket. Persze rutinosabb túrázók mehetnek a nagy távra is.
Aztán reménykedve várjuk szeptembert, hogy végre essen és nőjenek a gombák.

Hónap búcsúztató gomba

Az őzlábgalóca Saproamanita vittadinii az egyik legjellegzetesebb küllemű gombánk. Nincs hozzá hasonló a füves élőhelyeinken, ami jelen esetben egy picike gyepterület a városban. A védett gombáink közül az egyik városlakó faj, a másik az óriás bocskorosgomba Volvariella bombycina. Eredetileg a legeltetett rétek gombája volt, de a hagyományos állattartás visszaszorulásával újabb élőhelyekre költözködött be. Nem számít ritkának, remekül megvan a városokban is. Ennek ellenére indokolt a védelme, mert különleges életmódú galóca, amit jelez a 2016-ban megváltozott nemzetségneve is. Eredetileg Amanita volt, de a rokon fajokkal ellentétben - amik gyökérkapcsoltak, tehát fákkal élnek segítő kapcsolatban -, korhadékbontó, vagyis szaprotróf. A 27-én lehullott bőséges zápor hathatott a tenyésztestre, ami növesztett egy darab termőtestet. Sajnos többet nem fog tudni, mert nagyon száraz, forró légtömeg érkezik a Szahara felől. Azonban esős, enyhe ősz esetén biztosan újra teremni fog ez a különleges életmódú és megjelenésű galócaféle.

A keményfás ligeterdő nyomában

A tölgy-kőris-szil ligeterdő Békés megye legszebb erdei növénytársulása, de bánatomra ma már csak leromlott formájában tanulmányozhatom. Pedig szülőföldemen ez az ERDŐ, vagyis ez lenne, ha nem lenne elképesztő módon feldúlva. Kész csoda, hogy maradtak benne üde erdei fajok. Sajnos a 17. századra szinte teljesen elveszítettük erdőinket, és a megmaradtak a 19. századtól az ember uralma alá kerültek. Itt nincs természetes erdő. Tehát hazug a szlogen, hogy a természet otthona a megye, mert nem az. Itt minden az ember céljainak van alárendelve. Kész csoda, hogy lett nemzeti parkunk, ami egészen lehetetlennek tűnt még a 80-as években. Nagy bánatom, hogy nincs védett ligeterdő része. Sajnos esélytelen száz hektárnyi ültetvényt kivonni a művelésből és hagyni, hogy a növények életük rendje szerint belakják. Az embernek csak három dolga lenne itt, a vadakat és inváziós növényeket távol tartani és a vízpótlást megoldani. 100 hektár az egy csak 1 négyzetkilométer, ami semmiség a megye területéhez mérten. Azonban micsoda értékké változna egy emberöltő alatt! Az utolsó pillanatban vagyunk, amikor még egy picurka esély mutatkozik az unokáknak megőrizni a ligeterdőt.
Délután Gyula környékén bóklásztam Atival. Előbb a Kisökörjárásba néztünk be, aztán a Városerdőbe. Az előbbi viszonylag fiatal parkerdő, míg az utóbbi egykori ligeterdő maradványának tekinthető. Erre utalnak a fafajok, vénic szil, kocsányos tölgy, magas és magyar kőris stb. Az erdei iskola közelében egykori érmeder van, ami a régi vízi világ emléke. Itt igazán jól éreztem magamat és egy percre megszűnt az idő, ahogy néztem a fákat. Aztán lelkesülten felsoroltam a növénytársulás fás szárú növényeit élükön a kocsányos tölggyel. Egyszerűen kikapcsol és feltölt a fák szemlélése. Még szép, hogy rajongok értük. Pont egy hónapja írtam a ligeterdő sanyarú sorsáról. Mostanában sok bejegyzést gyártok, mert érzem, hogy fogy az időnk. Nincstelen gombászként csak a szemléletformáláshoz járulhatok hozzá, aminek a blog az egyik tere. Ráadásnak van egy törvényszerűség, hogy egy információt huszonhétszer kell látni ahhoz, hogy konkrét cselekvésre rábírja az embert. Tehát nem elég párszor írni az erdők sorsáról Békés megyében! Ez egy kulcsfontosságú téma, ami nyitja a jövőnknek. Ami nem túl fényes a jelent szemlélve.
 A csoportos csiperkére Agaricus bohusii a Kisökörjárás szélén találtunk rá. Címre mentünk, gombásztársunk fedezte fel, hogy itt is él. Az élőhelye nem túl szép, vörös tölggyel szennyezett, de mivel fás és nem teljesen záródott, így a gomba megtelepedett benne. A csoportos csiperke mindegyik ligeterdő jellegű ültetvényünkben jelen van. Találkozhatunk vele a gerlai, a szanazugi, a pósteleki, a mályvádi, a Gyula környéki fás élőhelyeken. Igazi erdei faj, nem mezei csiperke, kimondottan a fák között szeret élni. Nagyon jellegzetes a névadó tulajdonsága, a termőtestek csoportos megjelenése. Elég nagy gomba, ha tömegesen jelenik meg, elképesztő látvány. Ugyan ehető, de emblematikus és védett gombánkat nem illik megenni. Ez egy kincs, ami folyton emlékeztet minket, hogy a megyében igen is helye van az erdőnek. Kár, hogy csak a faanyagot látjuk a fákban és közösségükben nem fedezzük fel az életet őrző helyet. Az erdő szent, és a rajta esett gyalázat ránk hullik vissza.

Régi/új gépem van

Tavasszal egyik gombásztársam nekem ajándékozta a fiókban pihenő régi kompaktját, ami 2006-os modell. Ennek ellenére sokkal többet tud mint a 2009-es HP Mz67, amit évekig használtam és egy banális hiba miatt kénytelen voltam nyugdíjazni.
A Canon Powershot A630 kicsit termetesebb és nehezebb gép, mert 4 elemmel működik. Azonban nagyobb tudása ellensúlyozza, hogy jobban oda kell figyelni rá használat közben és két kézzel kell fognom. Úgy érzem, hogy rövid idő alatt ki fogom ismerni előnyös és hátrányos tulajdonságait, és a blog tele lesz a fotóival. Egyelőre felváltva használom a mobilommal.

Póstelek 2017.07.27.