Gyilkos galóca a városban

A gyilkos galócát Amanita phalloides Békéscsabán találtam. Megadtam a helyét. Nem azért, hogy leszed. Nincs vele dolgunk, halálosan mérgező. Ez a szép, fiatal példány több főt is kórházba juttathatott volna, ha ételbe kerül. Bár a fotóm nem sikerült túl jól, de két lényeges vonás megfigyelhető a gombán, a tönk aljánál a bocskor, és a kalap alatt a gallér. A kalap világos sárgászöld volt. Természetesen a lemezei fehérek voltak. Amikor felülről megláttam a két fiatal gombát, már tudtam, hogy mit találtam a tölgyfa mellett. Csak azért sepregettem el köröttük az avart, hogy lefotózhassam az egyiküket. Maradtak a helyükön. Nem, nem tapostam rájuk. A gyilkos galócának megvan a maga szerepe a leendő tölgyerdő életében, gyökérkapcsolt gombaként a fákat segíti. Miért bántanám? Ha a természetet járó embernek van egy csöpp vonzalma az erdő-mező felé, akkor ismer néhány állatot, növényt és gombát. Ráadásnak a másik fontos szabály, hogy mindenkinek ismernie kell a gyilkos galócát. Ismerd fel, ne szedd le, hagyd békén. Ha kíváncsi vagy a rettegett gyilkosra, a gombamumusra, meg fogod találni. Meglepően gyakori gomba. Ezért is kéne mindenkinek ismernie! Gyakori, guszta, de NEM ehető, mert nagyon hatásos vegyületei vannak, amik elsősorban a májat teszik tönkre. Tényleg halálosan mérgező.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése