Szagok és illatok

A gombafelismerés során az orrunkat is használjuk. Ez egyes fajoknál mellbevágó élmény lehet, de az erősen szagló gombákat nem kell kézbe venni ahhoz, hogy a bűzük megcsapjon minket. Azonban számos faj akad, amit jó szagolgatni. Közismert az ízletes vargánya Boletus edulis fenséges illata. A vargánya tele van az alap gombaillatot adó 1-oktén-3-ol nevű vegyülettel. Ez az octenol, vagyis a matsutake alkohol.
A gombák az anyagcseréjük során sokféle szerves vegyületet állítanak elő. Bizonyos erős szagú vegyületeket szándékosan termelnek, hogy magukhoz csalogassák a rovarokat. A legtöbb viszont „akaratlan” mellékterméke az életfolyamataiknak.
Sajnos nem egyértelmű azonosító jegy a gombáknál az illat/szag. Egyéni ízlés, szaglóérzék az ember részéről, a termőtestek érettségi foka és még számos ok a gombák részéről befolyásolja az észlelt szagot. A legérdekesebb ellentmondás az óriás csiperkénél Agaricus augustus van. Keserűmandula és ánizs illatú lehet. Azonban csak keserűmandula illatért felelős vegyületek vannak benne. Ellenben a sokféle anyagcseretermék keveréke sokakat ánizsra emlékeztet. Én így vagyok a nagyspórás csiperkével Agaricus urinascens, aminek szerintem ánizsillata van. Most már tudom, hogy ez egy illúzió. Ánizs vagy keserűmandula szinte lényegtelen, mert mindkettő kellemes az embernek. Azonban a legszagosabb gomba díjára jó eséllyel pályázó fajt senki se fogja buzgón szagolgatni. Annyira büdös, hogy megfájdítja a fejemet. Kétségbevonhatatlan elsőbbsége miatt vele indítom a 10 illatos/szagos gombát bemutató cikkemet.


Az erdei szömörcsög Phallus impudicus az emberi szaglás alapján az egyik legbüdösebb gomba. Természetesen a döglegyek másként gondolják és boldogan nyalogatják a süvegrész zöldes nyálkáját. A szaganyagai közül a metil-merkaptán és a kén-hidrogén csalogatja a leginkább a legyeket. Erdei túráink során nem is kell látnunk, hogy tudjuk a közelébe értünk.  
A tintahalgomba Clathrus archeri a szömörcsöghöz hasonló erőteljes bűzt áraszt magából, hogy magához vonzza a döglegyeket. A spórái a vöröses színű karjait fedő zöldes-feketés nyálkában találhatók. A legyek lenyalogatják a nyálkát és magukkal viszik a spórákat is, így segítve a gomba terjedését, akár csak a szömörcsögnél.
A büdös galambgombát Russula foetens elég egyszer megszagolni. Égett gumira vagy avas olajra emlékeztető szaga kellemetlen, taszító. Az egyik legjellegzetesebb gomba. Okkerbarna színéről, krémsárga, fiatalon könnyező lemezeiről, belül emeletesen üreges tönkjéről, valamint a fésűsen bordás kalapszéléről könnyű felismerni. Meg se kell szagolni.
A büdös bőrkorallgomba Thelephora palmata neve sejteti, hogy nem fogunk örülni neki, ha megszagoljuk a kicsike termőtestét. Rohadt káposztára emlékeztető szagú. Fotója alapján csinos gomba, de senki se fogja hazavinni, mert megfeledkezve róla, a száradása során erősödő káposztaszaga hamar emlékeztetni fog minket a jelenlétére.
A barnatönkű fokhagymagombának Mycetinis scorodonius szintén beszédes neve van. Az apró gomba a fűszergombák közé tartozik. Nincs csípős íze, így fokhagymaillata miatt fűszerezésre használható. Szárítva is megőrzi jó illatát. Poríthatjuk és gombaport ízesíthetünk vele. Sok kicsi sokra megy.
A daróc-tejelőgomba Lactarius helvus védett és gyengén mérgező, így biztosan nem fogjuk gyűjteni hiába csábítana minket erős, fűszeres illata, ami a lestyán fűszernövényére emlékeztető. Ez a 3-hidroxi-4,5-dimetil-2(5H)-furanon, vagyis szotolon nevű vegyületnek köszönhető. Ez egy gyakori ízesítőszer. Ki tudna ellenállni a jó húsleves illatának? Én nem.
Az illatos fakógomba Hebeloma sacchariolens édes illata, ami narancsvirágra emlékeztető, a 2-aminobenzaldehidtől származik, ami néhány virág illatának is a főösszetevője. Sajnos hiába illatozik, jobb békén hagynunk, mert a rokonaihoz hasonlóan gyengén mérgező. Kellemetlen gyomorrontást okozhat. Ne együk meg!
Az illatos tejelőgombának Lactarius glyciosmus az orrnak kellemes meglepetés, de a nyelvnek és gyomornak kevésbé. Erős kókuszdió illata van, de a fehér tejnedve csípős. Hazánkban ritka faj. Kína Yunnan tartományában árusítják a piacokon. Ott ehető gombának tartják. Mi ne bántsuk, ha nyírfa alatt ráleltünk. 
A zöld ánizsgombát Clitocybe odora szinte mindenki ismeri, mert erdeink egyik leggyakoribb gombája. Könnyű felismerni zöldes termőtestéről, aminek ánizsillata van. A kellemes illat az ánizssav-metil-észtertől ered. Színe és illata miatt az egyik kedvenc gombám. Mindig öröm felvenni egy-egy termőtestét és szagolgatni. Ehető gomba.
A sárga rókagombát Cantharellus cibarius még az ánizsgombánál is jobban kedvelem. Jellegzetes illatát, ami egyszerre emlékeztet sárgabarackra és paprikára, a kis mennyiségben jelenlevő benzaldehidnek és fenil-acetaldehidnek tulajdonítják. Természetesen sok 1-oktén-3-ol van benne. Illatos és ízletes, kiváló csemegegomba.


Megjegyzés: A gombák fotóinak eredeti helyét a nevükre kattintva látogatod meg.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése